Az osteoporosis terápiája napjainkban a gyógyszeres lehetőségek ellenére nem egyszerű feladat. Szem előtt kell tartani a szerek hatékonyságát, a törési kockázatot csökkentő hatásukat és a hosszabb ideig tartó folyamatos kezelés biztosítását. Az osteoporosis terápiájánál fontos, hogy a szer minél jobban csökkentse a törési kockázatot és növelje a beteg gyógyszerszedési hajlandóságát. A különböző nagyszámú beteganyagon végzett vizsgálatokat, amelyek az evidencián alapuló orvoslás elvárásainak megfelelnek, részletesen áttekintve kitűnik, hogy a különböző vizsgálatok csak megközelítőleg hasonlíthatók össze és nem mindig adnak választ azonos kérdésekre. A négy, jelenleg posztmenopauzában létrejövő osteoporosis kezelésére alkalmazott biszfoszfonát esetében a vertebrális törési kockázatra kifejtett hatásuk nagyjából összehasonlítható, de a non-vertebrális törésekre kifejtett hatás nem.