Daganatos betegek körében igen gyakori kísérő tünet az anaemia, amelyet maga a betegség vagy az onkológiai kezelés okozhat. A vérszegénység rontja a betegek életminőségét, valamint a citotoxikus kezelés dóziscsökkentéséhez, illetve késleltetéséhez vezethet. Jelen adatelemzésünk célja az volt, hogy retrospektív módon vizsgáljuk kilenc, kissejtes tüdőrákban szenvedő betegünk kemoterápia okozta anaemiájának béta-erythropoetinnel történő szupportációja esetében a transzfúziós igényt, illetve a megfelelő dózis-intenzitás fenntarthatóságát. A betegek kezelést megelőző átlagos haemoglobinkoncentrációja 116,67ą8,17 g/l volt. Mindannyian hat ciklus platina-etoposid kemoterápiát kaptak, hét esetben (a harmadik kemoterápiás ciklus után) radioterápiával kiegészítve. Az adatelemzésbe csak olyan betegek adatai kerültek, akik már az első kemoterápiás ciklus után erythropoeticus protein-szupportációra szorultak, ekkor átlagos kiindulási haemoglobinkoncentrációjuk 103,11ą7,52 g/l volt. A teljes kemo- és radioterápiát követően a kilenc beteg átlagos haemoglobinkoncentrációja 110,11ą5,37 g/l volt (p = 0,028 vs. kiindulási érték). Transzfúzióra két beteg esetében egy-egy alkalommal került sor az alkalmazott 54 kemoterápiás ciklus során. Az adatelemzés tapasztalatai szerint béta-erythropoetinkezelés mellett a kilenc beteg esetében a kemoterápia, illetve radioterápia elhalasztására vagy felfüggesztésére nem került sor, dóziscsökkentésre sem volt szükség. Adataink alátámasztják, hogy a béta-erythropoetin megfelelő indikációban történő alkalmazása a kissejtes tüdőrákban szenvedő páciensek ellátását - a kemoterápia kellő dózis-intenzitásának biztosítása révén - segíti.