A 2-es típusú diabetes kialakulásában és kórlefolyásában mind az inzulinrezisztencia, mind az inzulinszekréciós zavar szerepet kap. Mai tudásunk szerint a betegség előrehaladó jellegű, aminek következtében a terápiának mindig alkalmazkodnia kell az aktuális helyzethez. Az alapvetően fontos életmód-terápia mellett a kezdő orális antidiabetikus kezelést a metformin jelenti. A további kezelési lépcsőben a kombináció egyik válfaja az orális kezelés megtartása mellett indított bázisinzulin-terápia (BOT basal suppofted oral treatment) lehet. Bázisinzulin adására azonban a kezelés harmadik lépcsőjében, metformin + sulfanylurea kombinációt követően is sor kerülhet. A bázisinzulin-terápiának éveken keresztül népszerű formája volt az esti órákban, lefekvéskor (bedtime) alkalmazott intermedier hatástartamú NPH-inzulin. A hosszú hatástartamú inzulinanalóg első képviselőjének megjelenését követően több klinikai tanulmányt végeztek annak megítélésére, hogy a megtartott orális kezelés mellett indított glargin rendelkezik-e előnnyel az NPH-inzulinhoz viszonyítva. A jelenlegi áttekintő közlemény a glargin + orális antidiabeticummal folytatott BOT eredményeit összegzi. Irodalmi adatok és saját tapasztalatok szerint ez a kezelési rendszer a könnyű kivitelezhetőség, a dózistitrálás egyszerűsége, a hatékonyság és biztonságosság miatt megalapozottan tekinthető a kombinációs terápia egyik népszerű válfajának.