A pancreaselégtelenség primer és szekunder okait szokás megkülönböztetni. A krónikus pancreatitis a pancreasparenchyma irreverzibilis pusztulásával, kötőszövet-képződéssel, gyakran meszesedéssel kísért gyulladása, amelyet többnyire fájdalom és a pancreasfunkció progresszív károsodása jellemez. Klinikailag manifeszt betegség a pancreas exokrin funkciójának kb. 90%-os kiesésekor jelentkezik. A tápanyagok megfelelő emésztéséhez és felszívódásához elengedhetetlen a táplálék kielégítő emésztése, amely elsősorban enzimatikus úton valósul meg. Ebben a folyamatban a pancreasenzimeknek van a legfőbb szerepük. A maldigestio legfontosabb klinikai manifesztációja a zsírszéklet (steatorrhoea). Az exokrin pancreaselégtelenség diagnózisa képalkotó eljárásokon és funkcionális vizsgálatokon alapszik. A manifeszt klinikai tünetekkel még nem járó maldigestio esetén is pancreasenzim-szubsztitúcióra kell törekedni.