A szerző vázlatosan ismerteti a rhinoconjunctivitis allergica klinikai tüneteit eredményező kórélettani folyamatot. Nevezetesen az antigénprezentáló sejtek és az IgE globulin szerepét, a korai reakcióban kulcsfontosságú hisztamin hatását, az arachidonsav-anyagcsere allergológiai jelentőségét, a sejtvándorlás folyamatát, a nyálkahártyakárosodás kialakulását. Ehhez kapcsolódva felsorolja a korszerű oki kezelés lehetséges lépéseit: az eliminációt, hiposzenzibilizációt, a hisztaminfelszabadulást gátló membránstabilizáló szereket (dinátrium-kromoglikát, ketotifen, nedokromil-Na, lodoxamid, olopatanol), a per os adható, idegrendszeri mellékhatással nem rendelkező 2. generációs antihisztatninokat (loratadin, cetirizin, fexofenaditin, desloratadin, levocetirizin), az idült gyulladást csillapító, helyileg adható szteroidkészítményeket (budesonid, fluticason, mometason), valamint az allergiás reakció késői fázisát kivédő leukotrién-antagonistákat (montelukast, zafirlukast). A tüneti gyógyszerek között megemlíti a helyileg alkalmazható szimpatomimetikumokat és antihisztaminokat. Röviden tárgyalja az allergiás kötőhártya-gyulladás 4 fajtáját (szezonális, vernális, atópiás, óriáspapillás) és részletesen ismerteti a leggyakoribb típus, a heveny szezonális allergiás kötőhártyagyulladás tüneteit és kezelését.