Összefoglaló munkánk célja a placebójelenség adaptivitásával kapcsolatos korábbi elméletek kritikai áttekintése és szintézise. Mivel maga a jelenség biológiai szempontból korántsem egyértelműen adaptív, így kialakulása sem magyarázható közvetlen szelekciós hatásokkal. A biológiai és pszichológiai háttérmechanizmusok áttekintése során arra a következtetésre jutunk, hogy a humán placebójelenség más adaptív jegyek (társas életmód, tanulás, tudat, tudatelmélet) kölcsönhatásából alakulhatott ki, egyfajta evolúciós melléktermékként. Ugyanakkor a placebóhatás kulturálisan is meghatározott, ami már túlmutat a darwini evolúció keretein, így végső soron az adaptivitás kérdése nem válaszolható meg egyértelműen. Erős kulturális beágyazottsága és a részben pszichés eredetűnek tartott betegségek terjedése miatt a placebójelenség fontossága a modern korban egyre nő. A környezeti reprezentációk komplexebbé válásával a központi idegrendszer zsigeri működésekre gyakorolt hatása is egyre erőteljesebbé vált. Talán éppen a placebo lehet az az eszköz, amely a modern kultúra által háttérbe szorított biológiai öngyógyító mechanizmusokat aktiválni képes, akár a modern orvoslás sok szempontból tünetorientált, túlspecializált és gyakran merev, személytelen keretei között is. Ezért gondoljuk azt, hogy a placebójelenség kulturális szempontból potenciálisan adaptívnak tekinthető.