A világrajött újszülöttnek a vizeletürítés utáni következő reflexe az emlőbimbó keresése és a szopásaktivitás. A szerző a rutin terhesgondozás során dinamikus szonográfiás készülékkel évek alatt számos esetben látta, hogy a magzat a hüvelykujját szájába véve szopta. Az ujj szájbavétele véletlenszerűen, szabálytalan időközökben, látszólag minden rendszeresség nélkül következett be. A szopással kapcsolatos nyelés a mechanikus gyakorlás mellett lehetséges, hogy bizonyos mértékben a magzatvízzel történő táplálást is jelenti. A magzat ujjának szopása előkészület az anyatej későbbi szopásához. Méhen belül és kívül minden magzat, illetve csecsemő hasonló módon szopik, ezért bizonyosra vehető, hogy örökölt, genetikailag belénk vésődött aktivitás.