A szerzők bemutatják a koponya- és gerincsérültek ellátásának alakulását az elmúlt 20 évben. Ismertetik a diagnosztikus és terápiás eljárások fejlődését. A diagnosztikában a korszerű képalkotó eljárások (CT, MRI) napi 24 órás elérhetősége ma már nélkülözhetetlen. A sérültellátás nemzetközi tudományos eredményeken alapuló szigorú protokollok alapján történik, így a mortalitás jelentősen csökkenthető. A súlyos koponyasérültek ellátásában a neurointenzív ellátás fejlődése, a rutinszerűen alkalmazott ICP mérés nagy előrelépést jelentett. Az utóbbi három évben a súlyos koponyasérültek mortalitása 44%-ról 21%-ra csökkent. A korszerű gerincsebészeti implantátumok bevezetésével a törött gerinc korán stabillá tehető, a poszttraumás szövődmények száma csökkenthető, a sérültek rehabilitációja gyorsítható.