A diabetes egyik gyakori, rossz prognózisú szövődménye a cardiovascularig autonóm neuropathia, melynek legismertebb és legelterjedtebb diagnosztikus eszköze a Ewing-féle öt cardiovascularis reflexteszt. Ezek sorába tartoznak a szimpatikus autonóm funkció megítélésére alkalmas ún. vérnyomástesztek, melyek során a felállást követő systolés, illetve a tartós kézizomfeszítést kísérő diastolés vérnyomásváltozásokat értékelik. Mivel a korai diagnózis alapvető fontosságú, igen fontos a tesztek helyes értékelése. Nincs adat az irodalomban arra nézve, hogy a tesztek kiértékelésekor figyelembe kell-e venni a betegek életkorát, illetve a kiindulási vérnyomásértékeket. A szerzők célja a vérnyomástesztek elvégzése során észlelt vérnyomásváltozások korral, valamint a kiindulási vérnyomással való esetleges összefüggésének vizsgálata volt 1-es és 2-es típusú diabeteses betegekben. A szerzők százhuszonöt normalbuminurás, antihypertensiv gyógyszeres kezelésben nem részesülő diabeteses beteget (58 T1DM, 67 T2DM beteg, átlagéletkor: 44,2+-1,3 év, férfi: 57, nő: 68) és 112 egészséges kontroll személyt (átlagéletkor: 39,4+-1,2 év, férfi: 38, nő: 74) vontak be a vizsgálatba. Az autonóm funkciót a standard cardiovasularis reflextesztek segítségével értékelték. A kiindulási vérnyomásértékek és a vérnyomástesztek során mért vérnyomásváltozások közötti összefüggések, valamint a tesztek korfüggésének elemzésekor Pearson korrelációt és többszörös regressziót alkalmaztak. A felállást követő vérnyomásváltozás szignifikáns pozitív összefüggést mutatott (r=0,326, p<0,001) a kiindulási systolés vérnyomással, azaz a nagyobb kiindulási vérnyomásértékekhez kisebb vérnyomásesések tartoztak. Az összefüggés kortól, nemtől, BMI-től, dohányzástól, HbA1c-től, szérumkoleszterin- és -trigliceridértékektől független volt. A tartós kézizomfeszítés során mért kiindulási diastolés vémyomások és vérnyomásváltozások között nem volt összefüggés a diabeteses csoportban (r=0,036, p=0,69), míg a kontroll csoportban a kiindulási diastolés vérnyomások és vérnyomásváltozások között szignifikáns pozitív kapcsolat állt fenn (r=0,306, p=0,001), melyet a kor, a nem a BMI és a dohányzás nem befolyásolt. A vérnyomásváltozások és a betegek életkora között nem volt szignifikáns összefüggés. Az adatok alapján a felállást kísérő vérnyomásváltozások értékelését befolyásolhatja a kiindulási vérnyomásértékek nagysága, valamint a már meglévő paraszimpatikus károsodás jelenléte, így a szimpatikus autonóm károsodás prevalenciája alulbecsülhető. Nem javasolt az orthostaticus hypotonia egyedüli tesztként történő alkalmazása a neuropathia diagnosztikájában. További, nagy esetszámú vizsgálatok szükségesek az észlelt összefüggések klinikai relevanciájának megítélésére.