A pancreas betegségek jelenlegi terápiás protokolljainak nagy részében szerepelnek a hisztamin- 2-receptor-antagonisták és a protonpumpa-gátló készítmények. Krónikus pancreatitisben, valamint egyes gyomor- és pancreasműtétek következtében kialakult maldigestióban az enzimpótlók hatásosságának javítására kifejezetten javasolt a savcsökkentés a hatékony tartós gátlást biztosító protonpumpa-inhibitorokkal. Cisztás fibrosisban már szubklinikus stádiumban is indokolt adásuk, Zollinger-Ellison-szindrómában az alapterápia részét képezik. Az akut pancreatitis terápiás protokolljaiban nem szerepelnek a savcsökkentők, mint rutinszerűen adandó készítmények. Necrotizáló pancreatitisben, a sokszervi elégtelenség stádiumában alkalmazásuk a stresszfekély kivédésére megalapozott. Enteralis szondatáplálás alatt a tartósan üres gyomor védelme és a gyakori refluxos tünetek indokolják adásukat. Az ellenjavallatként szereplő bakteriális túlnövekedés veszélye a jejunalis szondatáplálás és a gyakran alkalmazott antibiotikus kezelés mellett jelentéktelen.