BEVEZETÉS - A jugulotympanicus glomustumor ritkán előforduló, lassan növekvő, nehezen kezelhető elváltozás. Egy beteg hétéves követése során szerzett képalkotó diagnosztikai és klinikai tapasztalatainkat ismertetjük. ESETISMERTETÉS - A hetvenegy éves nőbeteg 2000-ben jelentkezett vizsgálatra a nyak jobb oldalán évek óta lassan növekvő duzzanattal. A nyaki nagyerek mentén rugalmas, fájdalmatlan rezisztenciát tapintottunk. Az angiográfiás vizsgálat a terimét jugulotympanicus glomustumornak írta le, a vizsgálattal egy ülésben a tumort tápláló carotis externa ágak embolisatiója is megtörtént. A beavatkozás után a tumor megkisebbedett, de a vena jugularis internában flotáló thrombus alakult ki, emiatt átmeneti kis molekulasúlyú heparin kezelést alkalmaztunk. A tumor ismételt növekedése miatt 2003-ban az arteria carotis externa transzszekciója és denudatiója történt. 2004-ben a tumor propagációja a vena subclavia irányában volt kifejezett, de intracranialis terjedést nem mutatott. 2005-ben újabb angiográfiát végeztünk, ismételt embolisatióra technikailag nem volt lehetőség. Irradiációs kezelést mérlegeltünk a tumor megkisebbítése, illetve a kompressziós tünetek mérséklése érdekében, de a beteg idős kora, az esetleges vérzés veszélye miatt erre nem került sor. Azóta tüneti terápiát alkalmazunk. KÖVETKEZTETÉS - A jugulotympanicus glomustumor a nonkrómaffin paragangliomák csoportjába tartozik. Típusos esetben a IX., X., XI. idegek kiesési tünetei okoznak panaszt. Semimalignus az elváltozás, progresszió esetén nem a metasztázisképzés, hanem a késői kompressziós tünetek és intracranialis kiterjedés határozza meg a beteg sorsát. A terápia elsősorban sebészi, előtte az ellátó erek embolisatiója jön szóba a tumor vérellátásának csökkentésére. Ha nincs lehetőség sebészeti eltávolításra, irradiációs kezelésre van szükség. Sajnos ezek a kezelések a betegség jellege, recidívakészsége miatt nem jelentenek végleges megoldást.