Az első szerző pszichoterápiákban, elsősorban pszichoanalízisek folyamatában figyelt fel először a különnemű testvérkapcsolat sajátságos minőségére és szégyenérzést kiváltó hatására. A téma elméleti megközelítését a pszichoanalízis bázisán végzi el, miközben pszichoterápiás gyakorlatban megfigyelt jelenségekre támaszkodik, valamint a második szerző diplomamunkájára, amely ebben a témában készült, s amelynek irányítója volt. A tanulmányban a szerzők azt kívánják megragadni, miért szorult a téma a pszichoanalitikus kutatások peremére, valamint ezzel összefüggésben azt, hogy milyen dinamikai sajátosságai vannak a különnemű testvérkapcsolatnak. Legfőbb céljuk pedig, hogy bemutassák a gyermekkori testvérkapcsolat lelki fejlődésben elfoglalt helyét, és felfedjék a gyermekkori kapcsolatnak azt a sajátosságát, amely megkülönbözteti a felnőttkoritól. Az elméleti keretet a francia pszichoanalitikus, F. Dolto testképkoncepciója, és Winnicott játékelmélete képezik. A testvérek Nagy Játékát, azaz a játékvilág fantáziaköziségét pszichoterápiás esetek mutatják be. A testvérviszony változásainak értelmezése - a gyermekkortól a felnőttkorig - a pszichoterápiás esetelemzések mellett testvérpárokkal végzett Közös Rorschach Vizsgálat alapján történik.