A szerző mind a filozófiai monizmust, mind pedig a dualizmust meghaladó kísérletet tesz a test-lélek egységének kimutatására. Ezt az egységet ontológiai kérdésként értelmezve az emberi kapcsolatok történeti viszonyából eredezteti, amelynek origója az anyaméh, az anya-magzat kötelék. A szelf és a szelférzet fejlődésének újszerű értelmezését adva, azt a test-lélek egység alakulásához rendeli. Megállapítja, hogy a gondolkodás, az öntudat és az érzelem jelenségeiben a testi jelleg ugyanúgy kimutatható, mint a pszichikus. A test-lélek egységet mind a makro-, mind a mikrodimenziókban szétválaszthatatlannak tartva a hegeli dialektikus ellentmondásra tesz utalást.