A vizsgálat célja: A laikus személyek elsősegélynyújtói beállítódásának, tudásának feltérképezése. Módszer: Önkéntes laikus személyek kérdőíves vizsgálata az elsősegélynyújtás irányába mutatott attitűdre, a tanulási elvárásaikra, célzott elsősegély ismereteikre. A szerzők az eredményeket a Pearson Chi négyzet, Kruskal-Wallis és Mann-Whitney teszt segítségével elemezték. Eredmények: 18,5% korábban egyáltalán nem tanult elsősegélynyújtást. A magas, 88,1%-os elsősegélynyújtói hajlandóság mellett bizonytalanságot okozó tényezőként a tudás hiányát 70%, a hibázást 49,5% jelölte meg. A segítségnyújtás tanulására 65,4% az iskolát, ezen belül a nők inkább a szakkört, a férfiak a tanítási órát (p=0,003) tartják alkalmas helynek. A célzott elsősegélynyújtói kérdésekre két esetben az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők (p=0,021) és (p=0,043) válaszoltak rosszabbul. A vérzéscsillapítást az idősebb korcsoport (p=0,001), az orrvérző elsősegélyét a férfiak (p=0,001) végeznék jobban. Következtetések: A felnőtt személyek elsősegélynyújtó motiváltsága magas, de tudásszintje alacsony, teljesítőképessége esetleges, továbbképzésre való hajlandóságuk alacsony. Az elsősegélynyújtás gyermekkorban történő oktatása a későbbi elfogadható tudás alapja lehet.