A szerző taglalja az egészség modern fogalomrendszerét, melynek lényeges eleme az egészségközpontúság. Bizonyítja annak a nézetnek a létjogosultságát, amely szerint a "népegészség" sokkal inkább igényli a holisztikus megközelítésmódot, mint a csupán betegségmegelőzésre szorítkozó tevékenységet. Bemutatja az egészségfejlesztésnek mint stratégiának növekvő fontosságát és fejlődését, olyan új elemekkel való kibővítését, mint az egészségfejlesztés kompetenciája. Elemzi e kérdéskör sajátosságait, melynek lényege olyan differenciált szakmai ismeretek megszerzése és képességek kialakítása, amelyek hozzájárulnak az egészség megőrzéséhez, a korszerű egészségkultúra kialakításához. A szerző kifejti a korszerű, "intelligens tudás", az "alkalmazható tudás" képességének előtérbe helyezését a pedagógia területén. Ezzel összefüggésben elemzi e kérdéskör egészségpedagógiával való kapcsolatát abban az értelemben, hogy olyan egészségtan-tanárok képzésére van szükség, akik rendelkeznek a korszerű egészségfogalomra alapozott egészségtani, egészségfejlesztő ismeretekkel; akik felkészültek arra, hogy az oktatási-nevelési intézményekben az egészséges életmódot, az egészségkultúrát modellként alkalmazzák és képesek a korszerű egészségszemlélet kialakítására. Akik képesek szaktevékenységükhöz kapcsolódó egészségfejlesztési feladatok professzionális szintű végzésére, amelynek végső célja egy egészséges nemzedék felnevelése.