CÉLKITŰZÉS - Végtag-amputációt szenvedett személyek vizsgálata alapján összefoglalom a fantomjelenség jellemzőit: a fantomérzetek jellegét, intenzitását, lokalizációját, továbbá a fantomvégtag térbeli elhelyezkedésének és kiterjedésének vizsgálata alapján a testséma morfológiai változását. További vizsgálandó kérdések: Van-e kapcsolat a fantomvégtag akaratlagos mozgatása és a fantomfájdalom között? Van-e különbség a balesetet szenvedett és az érbetegség következtében amputált személyek fantomérzetei között? Van-e kapcsolat a fantommozgások és o fantomfájdalom jelentkezése között? Befolyásolja-e a fantomjelenséget az amputáció óta eltelt idő és a protézis viselése? BETEGEK ÉS MÓDSZER - Ötven, végtag-amputációt szenvedett személyt vizsgáltunk. Harminchárom személy érbetegség, 17 személy baleset következtében vesztette el egy vagy több végtagját. Az amputáció óta eltelt idő egy héttől 60 évig terjedt. Egy általunk összeállított kérdőív és egy, a fantomvégtag térbeli elhelyezkedését vizsgáló próba segítségével tanulmányoztam a betegek fantomérzeteit. EREDMÉNYEK - Az 50 beteg közül négy személy (három érbeteg és egy trauma miatt amputált beteg) nem tapasztalt fantomjelenséget. A többiek leggyakrabban zsibbadósról és fájdalomról számoltok be. Érbetegeknél gyakoribb a fájdalom, traumás amputáltaknál pedig o zsibbadás. Fantomjelenség leggyakrabban a nagyobb corticalis képviseletű régiókban jelentkezik, megjelenésének leggyakrabban nincsen megfogalmazható kiváltó oka. Nem tapasztalható összefüggés a fantommozgások és a fantomfájdalom megjelenése és mértéke között. Ugyanakkor kapcsolat észlelhető a protézisviselés mellőzése, a fizikai aktivitás, az amputáció óta eltelt idő és a testséma módosulósa között. A módosulás egyik formája o teleszkópjelenség, a fantomvégtag rövidülésének érzete, amely a protézist hosszúideje nem viselő személyeknél jelentkezik. KÖVETKEZTETÉSEK - Az eredmények arra utalnak, hogy az amputáltak testsémájának szerveződésében nemcsak centrális idegrendszeri, hanem perifériás faktorok is szerepet játszanak. A periféria felől érkező ingerek szerepe a konnekciós sémamodell alapján mogyorózható. Ezek közé az ingerek közé tartozik a protézis használata és a fantomgyakorlatok alkalmazása, amelyek tapasztalatunk szerint egyik indikációs körben sem fokozzák a fantomfájdalmat.