A vizeletinkontinencia akarattól függetlenül bekövetkező vizeletvesztést jelent (Nemzetközi Kontinencia Társaság, 2002). Bár az utóbbi években megjelentek új nomenkletúrák, a gyakorlat és különösen az alapellátásban dolgozók számára továbbra is a klasszikus felosztás alkalmazása tűnik a legegyszerűbbnek és legpraktikusabbnak. A vizelettartási zavarokkal foglalkozó speciális szakambullanciák leleteinek értelmezéséhez azonban feltétlenül szükséges néhány új terminus technicus megismerése.