A bizonyítékokon alapuló medicina korában a szubjektív ítéletekre támaszkodó, kvalitatív eredményeket adó diagnosztikus beavatkozások szerepe korlátozott. Az egyik ilyen módszer a hagyományőrző, orvosi szimbólumként is továbbélő hallgatózás (auszkultáció) mégsem szorult ki a mindennapi betegellátásból. A tüdők feletti auszkultáció az elfogadható mértékű negatív prediktív képessége miatt - diagnosztikus szűrővizsgálatként - az alapellátásban mind a mai napig nélkülözhetetlen maradt. A cikk áttekintést ad a módszer történetéről, foglalkozik a légzési hangok és zörejek csoportosításával és nomenklatúrájával, valamint felvázolja a korszerű digitális technika felhasználásából adódó további auszkultációs fejlődési lehetőségeket.