A szívelégtelenség modem kezelésének alapja a diagnózis biztonsága, a prevenció és a bizonyítékokon alapuló gyógyszeres és nem-gyógyszeres terápia. A diagnózis legfontosabb elemei a klinikai gyanú és az echokardiográfiás bizonyítás. A prevenció egyezik az általános cardiovascularis prevencióval. A gyógyszeres kezelés lényege a tüneti kezelés mellett a klinikai tanulmányokban igazolt hatékonyságú és adagú ACE-gátló, ARB, bétablokkoló és aldosteron-antagonista készítmények időben megkezdett és az irányelvek szerinti kombinációkban történő adása. Ezekhez társul az antithromboticus és antiaritmiás kezelés indikációktól függő alkalmazása. A nem-gyógyszeres kezelések közül a súlyos szívelégtelenség reszinkronizációs kezelése, az esetleges revascularisatio, a hirtelen halál megelőzését szolgáló ICD-implantáció és a szívelégtelenség végstádiumában elvégzett szívtranszplantáció az elfogadott lehetőségek.