A nyelőcsőrák a kilencedik leggyakoribb rosszindulatú daganat. Több mint 90%-ban előrehaladott állapotban kerül felismerésre. A sebészi beavatkozás, a kemo-, illetve radioterápia lehetőségei korlátozottak. Napjainkban a génterápia került az érdeklődés előterébe. A szerzők a nyelőcsőlaphámrák genetikai és molekuláris hátterét és a génterápiával elért kezdeti tapasztalatokat tekintik át. Ismertetik a komplementer nukleinsavak (antisense terápia), a génpótlás, a kis interferáló RNS-k alkalmazásának lehetőségeit.