A szívelégtelenség a gyógyszeres terápiában tapasztalható fejlődés ellenére is rossz prognózisú betegség. A nem gyógyszeres terápia alkalmazása megfelelő indikáció mellett számottevően javítja a betegek életminőségét és várható élettartamát. A biventricularis pacemakerrel végzett reszinkronizációs terápia az intraventricularis vezetési zavarral szövődött súlyos szívelégtelenség számos klinikai tanulmányban bizonyított hatékonyságú kezelési módja. Az implantálható cardioverter-defibrillátor csökkenti a hirtelen szívhalál bekövetkeztét, ezáltal a mortalitást. Terápiára rezisztens szívelégtelenség esetén szívtranszplantáció szükséges. Számos további kezelési mód létezik - mechanikus keringéstámogató eszközök, mesterséges szív, ultrafiltráció -, amelyeknek a rutinszerű alkalmazása a kevés klinikai tapasztalat miatt egyelőre nem ajánlott, de az eddig elért eredmények biztatóak.