Az új kezelési lehetőségek a hematológusok és a diagnosztikus szakmák képviselőinek szoros együttműködését követeli meg, hogy az elérhető lehetőségeken belül a szükséges és elégséges vizsgálatokat végezzük el, és az eredményeket pedig pontosan interpretáljuk. A kiindulási pont a korrekt diagnózis a releváns prognosztikus markerek meghatározásával. Törekedni kell arra, hogy a diagnózist adó mintából az esetlegesen később szükségessé váló molekuláris vizsgálatokhoz jó minőségű és elegendő mennyiségű DNS-t, RNS-t izoláljunk, illetve fagyasztott anyagunk maradjon. Fiatal betegeknél, akiknél allogén SCT transzplantáció lehetősége is szóba jön a kemoterápia előtti molekuláris diagnosztikus célú rebiopszia (aspiráció) sem elképzelhetetlen. Követéskor a választott módszert az entitás sajátosságain kívül a terápiás cél is befolyásolja. CR-t rutin módszerekkel is biztosan meghatározhatunk. Az MRD-meghatározás találati aránya, allélspecifikus Q-RT-PCR nélkül, kombinált vizsgálatokkal a legmagasabb, de az MRD-meghatározás egyelőre nem rutin vizsgálat, kutatási célokat szolgál, metodikája többnyire bonyolult, értelmezése pedig még nem kiforrott. A molekuláris módszerek kevéssé standardizáltak, a különböző laboratóriumok eredményei egymással nehezen összehasonlíthatók, ezért követéses vizsgálatnál feltétlenül laborhűség ajánlható.