A diabetes mellitus (DM) okozta szemészeti szövődmények, főleg a retinopathia diabetica a fejlett országokban a vakság leggyakoribb oka. A megnövekedett élethossz miatt a betegség prevalenciája emelkedőben van, előrejelzések szerint 10 év múlva a cukorbetegek száma megduplázódhat. Kezdeti stádiumaiban az iszkémiás tünetek dominálnak, majd megjelennek a proliferatív és haemorrhagiás elváltozások, amelyek jelentős látásromláshoz vezetnek. Az iszkémiás folyamatok és az érproliferáció kitűnően kezelhető panretinalis fotokoagulációval, a fibrovaszkuláris elváltozások okozta trakciók és intravitreális vérzések viszont vitreoretinális műtéti beavatkozást igényelnek. A már kialakult retinopathia kezelése jelentős összegeket igényel, azonban becslések szerint ez az összeg töredéke a vakságból eredő egészségügyi kiadásoknak. Hazánkban az alapellátás hiányosságai mind belgyógyászati, mind szemészeti szinten jelentkeznek. A háziorvosi alapellátás szintjén a normoglykaemiára való törekvés mellett elengedhetetlen a betegek teljes körű, alapos felvilágosítása a diabétesz szövődményekről (beleértve a szemészeti komplikációkat is). A cukorbetegség diagnózisának felállításakor a beteget szemorvoshoz kell irányítani, aki a retinopathia aktuális stádiumától függően meghatározza az ellenőrzések gyakoriságát, illetve a szükséges kezelési módot.