Tárgy: A szervmegtartó kezelések szerepének értékelése hímvessző-daganat esetén Módszer: Az 1970-2005 között klinikánkon kezelt 245, Tis-T3N0-3 MO stádiumú hímvessző-laphámrákos beteg retrospektív analízise. Egyedül sebészeti kezelés 87 (35,5%), konzervatív kezelés 115 (46,9%), kombinált kezelés (sebészi, kemoterápia, sugárkezelés alkalmazásával) 43 (17 6%) betegnél történt. Penectomia 95 (38,8%), szervmegtartó sebészet 35 (14,3%) esetben történt. Eredmények: Az átlagos követési idő 80,2 (1-150) hónap volt. A szervmegtartó módszer 54%-ban tette lehetővé a pénisz megőrzését, nem csökkentve a betegségmentes és tumor-specifikus túlélést. T2-T3 stádiumú, a pénisz corpusát érintő vagy 2 cm-nél nagyobb glanstumor esetén nagyobb esély volt a penectomiára. A bleomycin alapú kemoterápia vagy a 60 Gy feletti sugárdózis nagyobb szervmegtartó aránnyal társult. Következtetés: A szervmegtartó kezelés nem csökkentette a betegségmentes vagy specifikus hosszú távú túlélést Tis-T2 és bármely N stádiumban, így alternatív megoldásnak tekinthető. A T2 stádiumú betegség kiújulására nagyobb esély van, de így is 44%-os a valószínűség a szervmegőrzésre. Az adjuváns kezelés javíthat az egyedüli sebészi terápia eredményein, de ez további bizonyítékokat igényel.