A szerző vázlatosan tárgyalja a hyperuricaemia okait, típusait és a köszvény patomechanizmusát. Egy tipikusnak mondható eset elemzése kapcsán ismerteti a felszínes kórismézés hosszú távú kihatásait, a precíz diagnózisalkotás mikéntjét, az ennek során felhasználható laboratóriumi és radiológiai vizsgálatokat, a diagnosztikus kritériumokat. Rávilágít a sematikus gyógyszerelés elégtelenségére, bemutatja a korszerű terápiavezetés egymást követő lépéseit, a rendelkezésre álló lehetőségek egyénre szabott, racionális kihasználását. Felhívja a figyelmet a köszvényes betegek körültekintő tájékoztatásának, együttműködésének, rendszeres ellenérzésének fontosságára.