A skizofrén betegek sikeres rehabilitációjának alappillére az individuálisan megválasztott, optimális antipszichotikus kezelés, melyet tartósan és folyamatosan indokolt alkalmazni. A második generációs antipszichotikumok kevesebb mellékhatásuk miatt lényegesen jobban tolerálhatók, mint az első generációs szerek. A korszerű készítmények szélesebb hatásspektrumuk révén oldhatják azokat a tüneteket, melyek leginkább akadályozzák a betegeknek az életbe való visszatérést. A második generációs antipszichotikumok első, tartós hatású parenterális formája különösen együttműködési problémák esetén ad esélyt az eredményes rehabilitációhoz.