Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=90476
MOB:2007/4
Szerzők:Szalai Zsuzsanna
Tárgyszavak:ASTHMA; HISZTAMIN H1-RECEPTOR-BLOKKOLÓK
Folyóirat:Tüdőgyógyászat - 2007. 1. évf. 3. sz.


  Az antihisztaminok szerepe az asthma bronchiale kezelésében / Szalai Zsuzsanna
  Bibliogr.: p. 11., 12., 13. - Abstr. hun.
  In: Tüdőgyógyászat. - ISSN 1788-697X. - 2007. 1. évf. 3. sz., p. 10-13. : ill.


A hisztamin a légúti gyulladás egyik fontos mediátora. Az asztmás betegek légútjaiban a hisztamin szintje megemelkedik, sőt számos pathofiziológiai folyamat fontos szereplője. Az antihisztaminok nemcsak blokkolják a hisztamin hatását, de a hisztamin H,receptor-antagonizmuson kívül számos egyéb gyulladáscsökkentő hatással is bírnak. Kutatások igazolták hörgtágító hatásukat, és bronchoprotektív hatásuknak köszönhetően képesek kivédeni nemcsak az allergén-, a fizikai terhelés és AMPprovokáció kiváltotta hörgőobstrukciót, de az allergén indukálta nem specifikus légúti hyperreaktivitás kialakulását is. Nem alkalmasak viszont a metacholin-provokáció hatásának kivédésére. Számos klinikai vizsgálat történt az antihisztaminok hatásának vizsgálatára az asztma kezelésében. Egyre több információ szól amellett, hogy az azelastin, cetirizin, desloratadin és fexofenadin hatékony lehet mind az asztma tüneteinek enyhítésében, mind egyes fiziológiai mutatók javulásában. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezeket a vizsgálatokat általában a klinikai gyakorlatban elfogadottnál magasabb dózisokkal végezték. A rendelkezésre álló eredmények alapján az szűrhető le, hogy az antihisztaminoknak az asztma lefolyására gyakorolt kedvező hatása főként a rhinitises gyulladás kontrollálásán keresztül nyilvánul meg. Az antihisztaminok adása LTRA-kal történő kombinációban további előnyökkel jár. Úgy tűnik, ez a kölcsönhatás nemcsak additív, de szinergista módon jelenik meg mind az asztmás tünetek, mint a bronchoprotektív hatás kontrollálásának fokozásán keresztül. Egyes tapasztalatok azt mutatják, hogy az antihisztamin és LTRAkombinációval elérhető hatás nem különbözik az ICS-ek antiasztmatikus hatásától. Ugyancsak fontos felismerésnek tartható, hogy az atópiás gyerekek bizonyos alcsoportjában az antihisztaminok adásával megelőzhető, de legalábbis késleltethető az asztma kialakulása. Ezek az adatok arra engednek következtetni, hogy az antihisztaminok hatékony kiegészítő szerek lehetnek az asztma kezelésében is. Összegzésként az szűrhető le, hogy bár az antihisztaminok továbbra sem képezik az asthma bronchiale elsővonalbeli kezelését, használatuk (főként LTRA-kal történő kombinációban) megfontolandó a standard ICS-kezelést visszautasító szezonális allergiás asztmában és rhinitisben szenvedő betegek esetében.