Szinte már közhely, hogy napjainkra a magyar egészségügy kritikus állapotba került. Az egészségügyben dolgozók úgy érzik, hogy egyre hátrányosabb a helyzetük (a társadalmi megítélést, jövedelmüket, létbiztonságukat illetően), a források szűkössége miatt romlik a szolgáltatások színvonala, a betegek egyre nagyobb része elégedetlen az ellátásával. A politika (illetve néhány politikus) jelzi, hogy nem tud és most nem is akar többletforrásokat biztosítani az egészségügynek, sőt elégedetlen annak teljesítményével. Ez a helyzet nem hirtelen és nem váratlanul alakult ki, hanem annak a folyamatnak az eredményeként, mely a rendszerváltás óta tart. Hasonló a helyzet a fejlett világ számos országában, de különösképpen térségünkben.