A syncope gyakori kórkép, mely jelentős terheket ró az egészségügyre. Bár diagnosztikus eszközeink fejlődnek, az esetek egy kis hányadában az eszméletvesztés pontos oka az alapos kivizsgálás ellenére is rejtve marad. Az ismeretlen eredetű syncopék csoportjába tartozik a pszichogén álsyncope, mely - szemben a valódi syncopéval - nem jár az agyi keringés átmeneti zavarával. Az álsyncope valójában a konverziós betegség egyik megnyilvánulása, és mint ilyen, számos jellegzetességében osztozik az álgörcsrohammal. Az utóbbira ugyancsak jellemző, hogy a rohamok alatt hiányoznak a görcstevékenység jellegzetes neurológia és EEG-manifesztációi. A két megjelenési forma esetenként ugyanazon betegben váltakozva léphet fel. Közleményünkben egy álsyncopékat és álgörcsrohamokat egyaránt produkáló beteg történetét mutatjuk be. Az eset kapcsán áttekintjük az álsyncope irodalmát, és felhívjuk a figyelmet az interdiszciplináris diagnosztikus megközelítés szerepére.