A szerző azt a látszólag egyszerű kérdést próbálja megvilágítani, hogy problémát jelent-e a másodfokú égési sérülések kezelése. Tekintettel arra, hogy az égési sérülésekről sajnálatos módon relatíve csekély tudásanyag és tapasztalat áll rendelkezésre az égéssel nem napi rutin feladatként foglalkozók számára, így a kérdés nomenclatura-i, finanszírozási, ellátási problémái komoly egészségkárosodáshoz vezethetnek. A közlemény ezek tárgyalásával figyelemfelhívó kíván lenni.