A szerző 2005-ben 4747 betegen végzett 9070 laboratóriumi vérválasztási vizsgálat eredménye alapján a pozitív autokontroll előfordulásának gyakoriságát és a jelenség kiváltó okait vizsgálta különös tekintettel a hemolitikus transzfúziós szövődményre (HTR). A vizsgálatban előfordult 101 autokontroll-pozitivitás okait elemezve megállapítja, hogy a jelenségért a transzfúziók mellett (27,7%) az esetek egyharmadában (32,3%) az alapbetegségre jellemző primer vagy szekunder formában megjelenő autoantitest önmagában vagy a transzfúzióval együttesen okolható, de az esetek jelentős hányadában (39,6%) a pozitív autokontroll sem előzetes transzfúzióval, sem az alapbetegséggel nem volt összefüggésbe hozható. A betegek transzfúziós eseményeinek részletes vizsgálatával a HTR-rel összefüggésbe hozható pozitív autokontroll gyakoriságát 1:324-nek, míg az előzetes transzfúzióval kiváltott antitest savóban való megjelenésével igazolt HTR gyakoriságát 1:3000-nek találta. Eredményei ismeretében érzékeny vizsgálati módszerek alkalmazása esetén a pozitív autokontroll helyes megítélésének érdekében a vizsgálat eredményének egy másik technikával való megerősítését, hatástalan transzfúzió gyanúja esetén pedig a transzfúziót követő DAT elvégzését javasolja.