Az intenzív terápiás osztályon (ITO) fekvő betegek mintegy 77%-a anaemiás. Az anaemia fokozza a cardialis eredetű mortalitást és morbiditást, csökkenti az oxigénszállító kapacitást (DO2). A szervezet kompenzálja a csökkent D02-t a cardiac output (CO), a kontraktilitás és a szervek vérellátásának fokozásával. Kompenzálási képtelenség esetén azonban a splanchnicus szervek hypoxiája alakul ki. A transzfúzió célja a DO2 növelése, a szervek hypoxiás károsodásának kivédése. A transzfúzió leggyakoribb javallata az ITO-on a szepszis, vérzés, csökkent eritropoetinképzés, immun eredetű funkcionális vashiány és nagymennyiségű gyakori diagnosztikai vérvétel. A transzfúzió javallatának nincs határértéke, mindig egyéni megítélés alapján történik. Figyelembe kell venni a transzfúzió előnyét, kockázatát, szövődményeit, az anaemia okát, jellegét, mértékét, az alapbetegség és sebészeti beavatkozás jellegét, a vitális szervek funkcionális tartalékát és a kísérő betegségeket. Általában csak 30%-ot meghaladó vérveszteség esetén szükséges a krisztalloid és kolloid mellett vörösvértest-koncentrátum, friss fagyasztott plazma és thrombocytakoncentrátum adása. Bizonyos megbetegedésekben (pl. instabil angina, aorta-stenosis, máj- és vesebetegségek stb.) a transzfúziós trigger 70-100 g/I Hb és 0,25-0,30 Ht között van. A hiányzó elemeket tartalmazó vérkészítményt kell adni a keringési paraméterek, a DO2 rendezéséig, a megfelelő paraméterek monitorozása mellett. Törekedni kell a transzfúzió mennyiségének csökkentésére, a vérmentő eljárások alkalmazására, zárt rendszerű autotranszfúzióra, ágy melletti mikrokémiai vizsgálatok végzésére, intravascularis monitorozásra és megfelelő javallat alapján eritropoetin-előkezelésre.