A tiazolidindionok (TZD-k) napjainkban a 2-es típusú diabetesben szenvedők széles körben alkalmazott orális antidiabetikumaivá váltak. A diabetológusok hazánkban rosiglitazonnal, külföldön pioglitazonnal is tapasztalatokat szerezhettek. A hatástani csoport fő előnye, hogy az idetartozó készítmények a 2-es típusú diabetesben igen gyakran észlelhető inzulinrezisztenciát csökkentik. A TZD-k jól kombinálhatók más hatástani csoporttal (elsősorban metforminnal, ill. szulfonilureával). A TZD-k jellegzetes hatásmechanizmusa a PPAR-gamma (peroxiszóma proliferátor aktivátor receptor-gamma) agonista tulajdonságukkal áll összefüggésben. E hatásmechanizmusból vezethető le a vércukorcsökkentő hatás, de a PPAR-gamma-aktivációval magyarázhatók azok a jellegzetes változások is, amelyek túlmutatnak a diabetes terápiáján, s megalapozzák azt, hogy a TZD-knek szerepe legyen a diabetes prevenciójában, a kardiovaszkuláris szövődmények megelőzésében és más klinikai kórformák kezelésében is. A számos előnyös tulajdonság tényleges klinikai értékét megfelelően kivitelezett tanulmányok több vonatkozásban már igazolták, más téren azonban a hipotézis kellő bizonyítása még várat magára. A TZD-k jellegzetes mellékhatásprofillal rendelkeznek, ezért a haszon-kockázat arány mérlegelésére minden beteg esetében különös hangsúlyt kell fektetni.