Az antifoszfolipid szindróma (APS) fokozott trombóziskészséggel járó poliszisztémás autoimmun megbetegedés, amely gyakran társul szisztémás lupus erythematosusszal (SLE). A szerzők munkájukban célul tűzték ki, hogy gondozott SLE-s betegek körében vizsgálják az antifoszfolipid antitestek előfordulását, a társuló klinikai tünetek gyakoriságát. Ötéves követés során prospektív módon elemezték az újonnan megjelenő antifoszfolipid antitesteket és trombotikus klinikai tüneteket. A vizsgálat indításakor 272 lupusos beteget az antifoszfolipid antitestek jelenléte és a klinikai tünetek alapján három csoportba sorolták: 84 betegben szekunder antifoszfolipid szindróma volt igazolható, 81 betegben az antifoszfolipid antitest pozitivitást klinikai tünet nem kísérte, 107 betegben antifoszfolipid antitest nem volt kimutatható. Az 5 év alatt az antifoszfolipid antitest negatív csoportban 8 betegben jelent meg új antitest, amit három esetben definitív APS kialakulása is kísért. Az antifoszfolipid antitest pozitív betegek közül 52/81 kapott primer profilaxist és közülük egynek lett stroke-ja, míg a 29 nem kezelt beteg közül kettőben alakult ki stroke. A már korábban is antifoszfolipid szindrómások körében 7 új antitestpozitivitás és 7 új trombotikus klinikai tünet (8,3%) jelentkezett a megfelelő antitrombotikus terápia ellenére. Az eredmények alapján lupusos betegekben az antifoszfolipid antitestek jelenlétét 50%-ban kíséri trombotikus szövődmény. Mind az antitestek, mind a klinikai események a követés során bármikor kialakulhatnak, ezért a szerzők indokoltnak tartják az antifoszfolipid antitestek rendszeres követését. Az antitestpozitívak körében primer profilaxist javasolnak, mert ez csökkentheti a klinikai szövődmények megjelenését. Ennek további megerősítéséhez kontrollált követéses vizsgálat szükséges.