A reszinkronizációs terápia biventrikuláris pacemakerrel vagy implantálható cardio-verter-defibrillátorral az intraventrikuláris vezetési zavarral bíró súlyos szívelégtelen betegek egyre szélesebb körben alkalmazott kezelési módja, melynek hatékonyságát számos klinikai vizsgálat eredménye támasztja alá. A kezelés mind a szubjektív, mind az objektív klinikai paramétereket szignifikánsan javítja. Hagyományosan az indikáció alapja a súlyos szívelégtelenség (NYHA III-IV.) optimális gyógyszeres kezelés mellett, megnyúlt QRS időtartam (>120 ms), echokardiográfiás paraméterek (bal kamrai ejekciós frakció legfeljebb 35%). Új módszerek bevezetése (szöveti Doppler-echokardiográfia, CT, MRI, elektroanatómiai térképezés) segíthetnek a potenciálisan reszponder betegek kiválasztásában. Neminvazív és invazív módszerek segítségével a kezelés individuális beállítása elvégezhető, a hatékonyság reszponder betegeknél is fokozható. A reszinkronizáció kiemelkedő hatékonysága miatt az indikációs kör szélesítése is cél. Társuló permanens pitvarfibrilláció esetén a reszponderek aránya kisebb (60% vs. 75%), mint sinusritmusban. Jelenleg enyhe szívelégtelenségben, illetve keskeny QRS esetén vizsgálják a kezelés hatékonyságát. Számos egyéb kérdésre (transzvénás vagy sebészi implantáció, implantálható defibrillátor szükségessége) csak a jövőben tervezett vizsgálatok adhatnak választ.