A szerzők a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján az 50 éves életkor alatt csípőprotézis műtéten átesett betegek legalább tíz éves utánkövetését és vizsgálatát végezték el. A vizsgálatokba összesen 203 beteget vontak be, melynek 2/3-a nő, 1/3-a férfi volt. A vizsgált 1990-1994 közötti időszakban összesen 228 csípőprotézis beültetés történt. A műtéti indikációt 20%-ban primer, 80%-ban szekunder csípőízületi arthrosis képezte. Az implantációk 91,7%-a cement nélküli rögzítési technikával történt. A posztoperatíve fellépő szövődmények aránya 10% alatt maradt, ebből szeptikus komplikáció 1,75%-ban fordult elő. Vizsgálták a protézisek túlélését, amely öt év után 92,6%, tíz év után 83,5%, míg 14 év után 79,4%-nak bizonyult. Az utánkövetési idő végén - átlagosan 11,6 év után - végzett funkcionális és életminőség-vizsgálatok esetében a Harris Hip Score (HHS) a maximálishoz képest 78,56%-nak, míg a Western Ontario and McMaster University Osteoarthritis Index (WOMAC) 67,1%-nak adódott.