Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=83638
MOB:2007/3
Szerzők:Marton István; Vermes Gábor
Tárgyszavak:HORMONOK; OSTEOPOROSIS
Folyóirat:Osteologiai Közlemények - 2006. 14. évf. 4. sz.
[https://www.mrt-os.hu/folyoirat.aspx ]


  Ösztrogének és csontok : a hormonpótló kezelés aktuális kérdései / Marton István, Vermes Gábor
  Abstr. hun., eng.
  In: Osteologiai Közlemények. - ISSN 1217-0593. - 2006. 14. évf. 4. sz., p. 191-195. : ill.


Felvett nőkben ösztrogén szükséges a csonthomeosztázis fenntartásához. Ennek hiánya poszt-menopauzás oszteoporózis képében fokozatos, progresszív csontvesztéshez vezet. Amint az ötven éves múltra visszatekintő hormonpótló kezelések klinikai elemzése, illetve a prospektív randomizált kettős vak vizsgálatok eredményei mutatják, a korai menopauzában megkezdett ösztrogén pótlás hatékony törés megelőző hatással bír. Ugyanakkora vizsgálatok felhívták a figyelmet, hogy az ösztrogén monoterápia emlőrák hajlam esetén, illene genetikai predispozíció (Leiden szindróma) fennállása kapcsán fokozott kockázattal jár. Ugyanakkor a nem csontvégponton megjelenő kedvező hatások, mint a lipid anyagcsere, urogenitális atrófia profilaxis, vazomotor tünet együttes kivédése olyan életminőségbeli pozitívumok, melyek a betegek. illetve kezelést igénylek jelentős hányadát a fennálló kockázatok mellett is a menopauzás hormon terápia kezdeményezésére illetve elfogadására készteti. Az orvos felelőssége az anamesztikus adatainak figyelembe vételével a legmegfelelőbb típusú és dózisú szer megválasztása, a beteg, illetve gondozott egészségi állapotának követése, és a változásoktól függően a gyógyszerelés ismételt beállítása. Ma még nem tekinthető lezártnak, hogy uterusszal rendelkező nők ösztrogén monoterápiája, vagy kombinált ösztrogén, gesztigén kezelése tekinthető-c biztonságosabb megoldásnak. Előbbi emeli az endometrium karcinóma kockázatát. utóbbi kardiovaszkuláris és emlő karcinóma rizikónövekedést okozhat. A dilemma feloldásában segít a rendszeres noninvazív hüvelyi ultraharag vizsgálattal történő méhnyálkahártya vastagság ellenőrzés, illetve esetenként az intrauterin, gcsztagén tartalmú eszköz elsődleges helyileg ható hormontartalmának előnyben részesítése. A hormonkezelés megkezdésének optimális időszaka a vazomotor tünetek jelentkezése (hazánkban kb. 50. életér) indikációi közül pedig előtérbe helyezendő a beteg igénye és menopauzás tünet együttesből adódó panaszai. Csontritkulás megelőzésére egyéb indikáció nélkül nem kezdeményezünk menopauzás hormonkezelést. A lenti elvek alapján ösztrogén pótlásban részesülő nők életminősége, várható élettartama mind hazai megfigyelések, mind a nemzetközi irodalmi adatok alapján szignifikánsan magasabb a hormonkezelésben nem részesülő csoportnál. Nem zárható ki azonban, hogy a kezelést választó nők elsősorban jobb életkörülményeik, életviszonyaik következtében rendelkeznek magasabb várható élettartammal. A menopauzás hormonterápiát minden esetben a beteg kezdeményezésére, a megfelelő orvosi óvatossággal és gondozással adjuk a beteg állapotának, igénycinek és genetikai predispozíciójának függvényében.