A szerzők 107 gyermekkorban diagnosztizált (<18 éves) 1-es típusú diabeteszes beteg (átlagéletkor a felfedezéskor: 6,4š3,9 év) 5, illetve 10 éves diabetestartam mellett regisztrált klinikai adatait elemezték. Keresztmetszeti és longitudinális analízisek segítségével vizsgálták a korai microalbuminuria (MAU) előfordulását, egyes paraméterekkel való összefüggéseit. A MAU diagnosztikája három, egymást követő, 24 órás vizeletgyűjtés átlaga alapján történt. Az anyagcsere jellemzésére a megelőző 5 év (évi 4, átlagosan 20 mérés) HbA1c-értékeinek átlaga szolgált. Az eredmények alapján a szerzők megállapítják, hogy a vizsgált fiatalok közel 18%-a vált microalbuminuriássá már a diagnózist követő ötödik évben és további 21%-uknál lehetett középérték feletti (medián; =>14,5 mg/nap) albuminuriát észlelni. Az 5 éves keresztmetszeti elemzés alapján az albuminuria szignifikánsan korrelált az életkorral (r=0,23, p<0,05) és a MAU-s csoportban a betegek Tanner szerint érettebbek voltak (p<0,01). A vizsgált paraméterek közül csak az életkor bizonyult a MAU, illetve a középérték feletti albuminuria független prediktorának. A kisgyermekkorban (0-4 év) diagnosztizált cukorbetegek csoportjában a MAU 5 éves prevalenciája szignifikánsan alacsonyabb volt (trend p<0,05) a nagyobb életkorúak prevalenciaértékeihez képest. A szerzők az ötéves longitudinális követés (5 és 10 éves diabetestartam között) alcsoportjában a betegek 30%-ánál észleltek MAU-hoz vezető progressziót, míg a kóros albuminürítés normoalbumiuriává alakulása összesen két esetben (7,4%) fordult elő. A kóros progressziót mutató betegek csoportjában tendenciózusan magasabb HbA1c, systolés vérnyomás, inzulinszükséglet és Tanner-érték volt kimutatható. A 14,5 mg/nap progressziót mutató betegekre nézve a szexuális fejlettséget illető különbség szignifikánsnak bizonyult (p<0,05).