A homeopátia elsősorban a funkcionális és regulációs eredetű panaszok kezelésében igazán eredményes. A strukturális eltéréseknél inkább enyhíti a tüneteket, vagy segíti a fennálló elváltozások gyorsabb regenerálódását. Mivel a homeopátia alapelvei szerint minden probléma egyénre jellemző tünetekkel jelentkezik, ezért a homeopata nem általános savtermelés-csökkentő vagy gyulladáscsökkentő, emésztésserkentő vagy puffadásgátló szereket rendel a betegnek, hanem az aktuális tünetekhez, a beteg egyéni állapotához igazítja a szer kiválasztását. Vagyis nemcsak a főbb tüneteket veszi figyelembe - pl. "ég a gyomrom" -, hanem azt is, hogy mikor, mitől romlik vagy enyhül a panasz, milyen testi-lelki háttere lehet, vagyis a nehéz ételek fogyasztásán túl a betegre általában a fokozott izgalmi állapot, a perfekcionizmus és kolerikus reakciók jellemzőek-e, vagy épp a csendes, magába fojtott önmarcangolás és a múltbeli dolgokon való rágódás... A cikk ajánlást tesz az akut, a szubakut és a krónikus panaszok kezelésére vonatkozóan is, vagyis megjelöli, hogy melyik esetben milyen potenciált milyen gyakran és meddig ajánlott alkalmazni. (Illetve röviden említést tesz arról is, hogy milyen egyéb egyszerű természetes terápiás kiegészítésekre érdemes még gondolni.)