Az irodalmi hivatkozásokból kitűnik, hogy több száz gyógynövény ismert az elhízás terápiájában, de a forgalmazott és alkalmazott teakeverékeket szájhagyomány vagy más információforrás alapján alkalmazzák. A legtöbb gyógynövény Ázsiából, főleg Indiából és Kínából származik. Ezeken a területeken zöldségként és gyümölcsként is, valamint táplálék kiegészítőként is fogyasztják őket a mindennapi étkezések során (pl. algák). A nagyszámú növény botanikailag is rendkívül sokféle, számos rendszertani egységből kerül ki. Így az sem meglepő, hogy a hatóanyagok kémiailag szintén sokfélék. Az említett növények hatóanyagai szénhidrátok, triterpén- vagy szteroid-szaponinok, flavonoidok, sőt alkaloidok is lehetnek. A különböző hatóanyagok számos hatásmechanizmuson keresztül fejtik ki hatásukat. Találunk közöttük inzulinszekréciót, érzékenységet fokozó, glükózmetabolizmust befolyásoló hatásmechanizmusokat is. Ahogy növekszik világszerte az elhízottak és a cukorbetegek száma, úgy nő az érdeklődés a természetes alapú készítmények iránt. Még sincs forgalomban ilyen indikációval engedélyezett növényi gyógyszerkészítmény. Így a lakosság vagy engedély nélküli vagy ismeretlen minőségű vagy más célra engedélyezett termékeket fogyaszt. Ez a fonák helyzet, amely ma sok országra jellemző, sok visszaélésre ad lehetőséget, és nem tekinthető a betegek számára kellő biztonsági garanciákat nyújtó gyógynövény-alkalmazásnak.