A diabéteszes dyslipidaemiára az atherogen dyslipidaemia jellemző, ahol a hypertriglyceridaemia és az alacsony HDL-koleszterinszint dominál. Kezelésében lipidológiai szempontból hatékonyabbak a fibrátok, mint a statinok, azonban klinikai szempontból a primer terápiás cél az LDL-koleszterin csökkentése, és a nagy kockázatú betegekben a kockázatcsökkenés sokkal egyértelműbben bizonyítható statinkezelés esetén. Ez érvényes diabéteszes, metabolikus szindrómás és atherogen dyslipidaemiás betegekre is, a fibrátok pedig II/b típusú hyperlipaemiában a statinkezelés kiegészítéseként, IV-es és V-ös típusban első választásként jönnek szóba. A FIELD-vizsgálat a kardiovaszkuláris események és a mikroangiopátia vonatkozásában hozott új pozitív eredményeket, de nem csökkentette szignifikánsan a primer végpontot és a mortalitási mutatókat, ezért nem változtatta meg azt az alapelvet, hogy diabéteszben is az első választandó szerek a statinok. Ugyanakkor az orvos terápiás döntésénél a fenti alapelvek betartása mellett individuálisan preferálhatja a fibrátkezelés valamilyen formáját, pl. annak inzulinrezisztenciát csökkentő hatása alapján elhízott inzulinrezisztenciás, IFG-s betegek, cukorbetegek, metabolikus szindrómás, és atherogen dyslipidaemiás, diabétesz mikroangiopátiás és primer prevencióban levő betegek esetén.