A középkori ispotályok beteganyagáról hiányosak az ismereteink. Hazánkban eddig egyetlen ispotály temetője sem került feltárásra. Bátmonostor községben a 13. század végén létesítettek ispotályt, és a sírkertben a falu és kolostor lakóin kívül a betegház ápoltjait is eltemették. A szerzők úgy vélik, hogy a nyomorékok és súlyos mozgáskárosodottak az ispotály ápoltjai lehettek. A 14­15. századi temetőből 426 teljes csontvázat vizsgáltak morfológiai, radiológiai és szövettani eljárással. A végtagízületek (24 alsó, 6 felső végtagi) csontos ankylosisát 30 alkalommal (7,1%), sacroiliacalis összecsontosodást 3, Bechterew-kórt 1 vázon kórisméztek. Spondylitis tuberculosát és malum Pottit 4, egyéb eredetű (kóros) gerincgörbületet 2 esetben állapítottak meg. Mozgáskorlátozottságot okozó poszttraumás osteomyelitis 7 skeletonon, malignus csontdaganat 2, osteoplasticus áttéti tumor (vélhetően prostatacarcinoma-metasztázis) 1 maradványon fordult elő. Feltételezik, hogy a rokkant és nyomorék személyek az ispotály ápoltjai lehettek életük végéig.