Az onkológusoknak és az egészségügyi szakszemélyzetnek nem csupán a szakmai protokollok követése és alkalmazása a feladata napi tevékenységük során, hanem a rosszindulatú betegségben szenvedő betegek irányába történő megfelelő attitűdök kommunikálása is, ami néha nehezebb, mint a szakmai feladatok ellátása. A jelen cikk a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum 50 onkológiai szakdolgozója által önkéntesen kitöltött, feleletválasztós kérdéseket tartalmazó kérdőív alapján mutatja be a szakdolgozók munkamotivációja, az alkalmazási paraméterek és az érzelmi munka közötti kapcsolatokat. A szakdolgozók több mint 90%-a energiát fektet abba, hogy aktuális lelkiállapotát eltitkolja, kitéve magát a lehetséges negatív következményeknek. A vizsgálat során szignifikáns különbséget találtunk a 10 évnél régebben és a rövidebb ideje az onkológia területén dolgozók érzelmi munkája között. A régebben az onkológiában dolgozók körében gyakoribb a felszíni vagy mély érzelmi munka. Ez magyarázatul szolgálhat a szakmában tapasztalható igen gyakori kiégésre. Az egészségügyi intézeteknek az érzelmi munka terheinek csökkentése érdekében törekedniük kell arra, hogy munkatársaik spontán módon feleljenek meg a velük szemben támasztott érzelmi és viselkedésbeli követelményeknek, és ne legyen szükség a mindennapi munkavégzés során hivatalosan előírt viselkedési normákra. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nekik is szükségük van folyamatos megerősítésre, az érdemeik elismerésére, hiszen az őszinte érzelmi munkára való képesség a munkában eltöltött évek számával párhuzamosan csökken.