Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=82738
MOB:2007/3
Szerzők:Lukács Anita; Szabó Andrea
Tárgyszavak:IDEGRENDSZER; TOXICOLOGIA; ÁLLATKÍSÉRLETEK
Folyóirat:Egészségtudomány - 2006. 50. évf. 3-4. sz.
[https://egeszsegtudomany.higienikus.hu/]


  A 3-nitropropionsav akut és szubkrónikus adagolásával kiváltott magatartás-toxikológiai változások vizsgálata patkányban / Lukács Anita, Szabó Andrea
  Bibliogr.: p. 207-208. - Abstr. hun., eng.
  In: Egészségtudomány. - ISSN 0013-2268. - 2006. 50. évf. 3-4. sz., p. 202-208. : ill.


A mitokondriális elektrontranszportot blokkoló 3-nitropropionsav (3-N1') a szervezetbe kerülve emberben és kísérleti állatokban egyaránt a Huntington-kórhoz hasonló, krónikus, degeneratív idegrendszeri elváltozásokat idéz elő. Ezekben a progrediáló neurológiai kórképekben egyidejűleg bizonyítható a striatum, a hippocampus és a thalamus neuronális pályáinak és neurotranszmitter rendszereinek érintettsége is. Akut kísérleteinkben 150-160 grammos hím Wistar patkányok (n=10/csoport, összesen 30 állat) intraperitoneálisan, 10, illetve 20 mg/ttkg 3-NP egyszeri adagját kapták. A szubkrónikus kísérletben hasonló tömegű patkányok az anyag ugyanilyen dózisát kapták i.p., 2 naponta, azonos időpontokban, összesen 6 alkalommal. A kontroll állatoknak mindkét kísérletben fiziológiás sóoldatot adtunk. A kezeléseket megelőző héten, az akut bevitel után 30 perccel, valamint a hatodik injekciót követő héten, magatartás-toxikológiai (open field, rota-rod, akusztikus ijesztési reflex) vizsgálatok történtek. 30 perccel a 3-NP beadását követően szignifikáns mértékű horizontális hipo- és lokális hiperaktivitását tapasztaltunk, míg a szubkrónikus kezelés lokális hipoaktivitást okozott. Az akusztikus ijesztési reflexben, a "zaj-pozitív" válaszok számában nem volt szignifikáns eltérés a kezelt és a kontroll állatok között egyik kezelési sétnában sem, 30 perccel az adagolást követően azonban az idegrendszeri gátló hatás csökkenése volt megfigyelhető. A rota-rod teljesítményeket a kezelés nem befolyásolta számottevően. Eredményeink alapján az általunk használt magatartás-toxikológiai módszerek alkalmasnak tűnnek az idegrendszer neurotoxikus károsodásának monitorozására: ennek jelentősége lehet a humán központi idegrendszeri megbetegedések modellekben való vizsgálatában, s ezáltal terápiás lehetőségek fejlesztésében.