A 2-es típusú diabetes mellitus kezelésében bázisgyógyszerként használatos szulfonilurea-készítmények specifikusan blokkolják az adenozin-trifoszfát-dependens káliumion-csatornákat. Ezeknek a csatornáknak a hasnyálmirigy béta-sejtjeiben az inzulinelválasztásban és ezzel egyidejűleg a cardiovascularis rendszer adaptációs mechanizmusaiban meghatározó a szerepük. Az egyes szövetekben az ioncsatorna-morfológia hasonlatos, azonban a kórélettani hatások eltérőek az emberi szervezetben. Felmerül a kérdés: szulfonilurea-kezelés során az inzulinelválasztás fokozása mellett szükséges-e a cardiovascularis protektív mechanizmusok károsodásával számolnunk. Ez valóban lényeges kérdésfelvetés ma a klinikumban? A szulfonilureák eltérő szövetspecifikus hatása adja meg a választ.