A történelem előtti időktől, napjainkig tekintik át a koponyacsonthiány pótlására használt módszereket és anyagokat. A modern sebészet kialakulása előtti időszakban arany, ezüst és bronzlemezt, kagylót, kókuszdió héját, tökhéjat használtak cranioplasticára. Magyarországon az avarkorból és a honfoglalás idejéből maradtak olyan gyógyult trepanációk, amelyeknél a külső (bőrfelületre helyezett), vagy belső (galea alá ültetett) fémlemezzel fedték a csonthiányt, vagy visszahelyezték a csontlebenyt. A XIX. század második felétől kezdődött a csontpótló anyagok tudatos keresése, a homo-, allo-, xenograftok, mesterségesen előállított anyagok (cellulóz, gumi, metakrilát, szilikongumi stb.) alkalmazása.