A multidirectionalis vállízületi instabilitás a sagittalis és a horizontális síkban észlelhető, átlagostól jelentősen eltérő ízületi mozgathatósággal jellemezhető. A fájdalmat a kar használata során bekövetkező ismételt hátsó vagy hátsó-alsó subluxatio okozza a lágyrészekre gyakorolt nyújtó hatása révén. A folyamatos túlterhelés hatására ezek megnyúlnak, de normál esetben a dinamikus stabilizátorok (izmok) ezt a tendenciát megakadályozzák. A stabil és az instabil vállízület mozgásainak elemzésére a szerzők a ZEBRIS CMS-HS ultrahang mozgásérzékelőt és a hozzákapcsolódó - általuk kifejlesztett - mérőprogramot használják. A mérés lényege a kijelölt 16 anatómiai pont térbeli helyzetének meghatározása a felső végtagra, a lapockára és a szegycsontra felhelyezett mérőhármasok segítségével mozgás közben. 50 egészséges személy és 15 multidirectionalis vállízületi instabilitású beteg esetén határozták meg a kinematikai jellemzőket - mint a scapulothoracalis, a glenohumeralis, a humerus eleváció szög, szögváltozás, scapulothoracalis és glenohumeralis ritmus, továbbá a humerus és a scapula rotációs pontja közötti relatív elmozdulás - és 12 izom aktivitási jellemzőit. A vizsgálatok igazolták, hogy a multidirectionalis vállízületi instabilitás szignifikánsan megváltoztatja a mozgás kinematikai és izomaktivitási jellemzőit. A kinematikai és izomaktivitási jellemzők segítségével a multidirectionalis instabilitású vállízület biomechanikája megfelelően modellezhető. A kinematikai és electromyographiai mérések eredményei véleményük szerint vállbetegségek diagnosztikájában és a fizioterápiás folyamat vagy a különböző vállbetegségek műtétét követő rehabilitációs folyamat nyomon követésében felhasználhatók.