Cél: A vizsgálat célja annak bizonyítása, hogy a lélegeztetés során alkalmazott hő- és páracserélő filterek kevesebb szövődménnyel járnak, mint az aktív párásítás. Továbbá, hogy az ápolás ill. a beteg szempontjából a nazális intubáció előnyösebb, mert kevesebbszer következik be nem tervezett extubáció, és a tubus okozta decubitus is ritkább. Módszerek és minta: A vizsgálat a Fővárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórház Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályán 2001.01.01 és 2004.12.31. közötti időszakban ápolt lélegeztetett beteg gyermekekre terjedt ki. A vizsgált időszakban 259 páciens állapota tette szükségessé gépi lélegeztetést. Eredmények: A filterek alkalmazásával felére csökkentek a pozitív bakteriológiai leletek, ugyanakkor számottevő különbség nem jelentkezett a tubusdugók kialakulása terén. A nazálisan és az orálisan behelyezett tubus gondozását összehasonlítva az eredmények: az orális helyzetű tubus okozta felfekvések négyszer gyakrabban fordulnak elő, mint a nazális helyzetűeknél. A tubus kimozdulás kétszer olyan gyakran történik orális intubáció esetén, mint nazálisnál. Másodlagosan kitűnt, hogy az általunk ápolt lélegeztetett gyermekeknél a vizsgált szövődmények arányaikban elhanyagolhatók. Következtetések: A kutatás során teljes mértékben igazolást nyert a hő- és páracserélő filterek használatának létjogosultsága a szövődmények megelőzésében. A tubusgondozás során kevesebb szövődmény alakul ki, ha nazálisan történt az intubáció.