A hyperlipidaemiák (HL) tulajdonképpeni orvosi kezelése az utóbbi 20-25 évben kezdődött el, de az érdeklődés előterébe 1994 után, a 4S (Scandinavian Simvastatin Survival Study) publikációjával került. Kétségtelen, hogy a fibrátokat és az epesavkötő gyantákat már korábban is alkalmazták és végeztek velük gyakorlati alkalmazásukat támogató, a klinikai végpontokat tekintve kedvező eredményű vizsgálatokat (Lipid Research Clinics Coronary Primary Prevention Trial, Helsinki Heart Study), de a HL kezelésének forradalmát a statinok megjelenése eredményezte. A statinokkal végzett nagy vizsgálatok kimutatták azt, hogy alkalmazásuk jól csökkenti nemcsak a cardiovascularis, hanem az összmortalitást is. Az utóbbi évtized a statinokat a kardiológia egyik legsikeresebb gyógyszercsoportjává tette, és ma a HL kezelése lényegében a statinok megfelelően választott tagjának gyakorlati alkalmazását, illetve annak ezetimibbel, fibráttal vagy Niaspannal való kombinálását jelenti.