A mindennapok zaklatott életvitele mellett megnőtt a szervezet adaptációs készségét fokozó növények jelentősége. Alkalmazásuk alapját az empíria képezi. Hatásuk a stressz idegi-fiziológiai történései ismeretében ma már értelmezhető és egzakt módszerekkel mérhető. Úgy védenek a kedvezőtlen környezeti hatásokkal szemben, hogy gyengítik a stressz nemspecifikus kísérő reakcióit. A világszerte tapasztalható érdeklődés következménye, hogy adaptogén növényekből egyre több országban állítanak elő megbízható dozírozású, standardizált készítményeket. Ilyen termékek iránti igény Magyarországon is megfigyelhető. Feltételezhető, hogy a stresszállapot nagyon bonyolult folyamatába különböző pontokon és különböző hatásmechanizmussal kapcsolódnak be az eltérő szerkezetű hatóanyagok. Szerepük van bioszintetikus folyamatokban és az immunregulációban. Alkalmazásuk a stressz alarmfázisában vezet eredményre. Az adaptációs zavarok, a vegetatív centrumok érintettsége következtében gyakran pszichoszomatikus tünetcsoportban nyilvánulnak meg (hipotónia, különböző neurózis, álmatlanság, tachycardia, székrekedés, hasmenés, étvágytalanság, farkasétvágy, gyomorsavtúltengés vagy éppen gyomorsavhiány stb.). Az alkalmazkodást segítő növények önállóan vagy adjuvánsként jól használhatók az adaptációs-pszichoszomatikus kórképekben. Az a felismerés, hogy az ellentétes tünetpárok enyhítése is az adaptogén hatásból következik, lehetővé teszi a hosszú időn át csodaszernek" tekintett ginszeng reális megítélését. Az adaptogének geriátrikumként lassítják az öregedési folyamatokat. Alkalmazásuk kúraszerűen (3-4 hetes, többhetes szünetekkel) a legeredményesebb. A leírt mellékhatások felhívják a figyelmet a szakmai kontroll szükségességére.